2010. március 9., kedd

Spidron-speciál 1. rész

Ajánló


A Spidronműhely Triviál című darabjának története egyszerű; igaza van Réthelyi Andrásnak, a rendezőnek: triviális a szó felháborító és mindennapi értelmében is. Hiszen bármilyen elkeserítő, az életben egyre gyakrabban láthatunk hasonlót, mint a színpadon: három gyereket, akikről rövidesen kiderül, hogy az „apjuk” a pincébe zárva tartja őket. A nézőtéren ülve annak lehetünk tanúi, hogy milyen az életük az adott körülmények között, és mit kezdenek azzal, hogy hirtelen megváltozhat a helyzetük: a szabadság lehetőségével.


Ugyanakkor a rendező szavaiból az derül ki számomra, hogy a darabnak van egy másik rétege is. A gyerekek korunk felnőttjeit is szimbolizálhatják, s a pince a világ, amely körülvesz minket.


Ebben az értelmezésben mindaz, amit a színpadon látunk, egyszerre jellemez három tragikus sorsú gyereket, és mindannyiunkat.


Így pedig talán még érdekesebb, hogy milyen is a három fiú. Egyetlen szempontból érettek, egyetlen dologról tudnak mindent: a szexualitásról. Minden más tekintetben tudatlanok, a gondolkodásuk beszűkült. A félelmeik irreálisak, s azt hiszik, szeretetüket közvetíteni tudják az olyan technikai eszközök, mint a tévé, vagy a hűtőszekrény. Be vannak zárva a négy fal közé, a darab viszont akkor kezdődik, amikor már semmi külső erő nem tartja bent őket. Hiába próbálja meg elmondani Lala, aki addig egyedül állt valóságos kapcsolatban az apjukkal, hogy a zsarnok nem mozdul, a másik két fiú képtelen megérteni, mit jelent, amit mond. Akkor sem akarnak kilépni az ajtón, amikor már csak cukorkákat kapnak normális étel helyett. Akkor sem vesztik el a hitüket a rendszerben, amikor az már nem nyújt nekik semmit. Pedig nyitva az ajtó…csakhogy ők nem képesek kilépni a saját megszokásuk, a saját gondolkodásuk által állított korlátok mögül. A helyzet okozta feszültséget inkább egymáson vezetik le.


S a darab nem azzal zárul, hogy találtak jobb megoldást, mint az erőszak. Ezen azért nem árt kicsit elgondolkodni, s érdemes megnézni a darabot akkor is, ha nem tölt el nyugodt önelégültséggel a kép.


Bánhidi Dóra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése