Próbanapló

2010. 04. 14.

Hangulatok a Foglalkoztató c. darab próbáján

Szavak sokaságából...

5 szereplő, instrukció, vákuum, „nem húzunk”, Pesti Est, 18 jelenet, beállás, író-rendező, szürke, részpróba, szerda, humanoid, éjszakai/elemző próba, „édes-bús”, munkainterjú, változás, átállás, játék játék, „Itthon vagyunk”, együttgondolkozás, lejárás, „Ne essünk szét”, szövegösszemondás, irodatorna, a foglalkoztató, „Pöcc”, szünet, szünet, rebarbara, gerjedés, piszkos jelent, egyben, jelenet, fényváltás, „Pöcc”, m(b)aszkok, „Nézz le az erkélyről forró nyár derekán a véres földre, könnyezik a flaszter.”, szerep, B-612-es kisbolygó, a jelenet kipucolása, hajtogatás, egybemenés, főpróba, széktörés, kitartott pillanat, „a két Lotti egyedül”, mikrofon, hentes, szünet, „Nagyon baba” 

…összeáll a halmaz, ez lenne az előadás.

Fejes Veronika

Kiss Márton: Foglalkoztató

Premier: április 26. hétfő 19:30, MERLiN Színház

2010. 04. 14.

PR-Evolution Dance Company: Ki öl meg kit? - próbanapló

A PR-Evolution táncosai épp az április 14-én bemutatásra kerülő új előadásukra próbálnak, amikor sikerül pár óra erejéig megfigyelnem őket. Sokan azt gondolnák, hogy egy táncelőadás nem áll másból, mint lépések, ugrások, hajlongások és karmozdulatok kusza egyvelegéből. Ez a tévhit hamar szertefoszlana mindenki fejében, aki akár csak a próba első fél óráját figyelemmel kísérné.

Tücsök, Balázs és Gábor az alatt a két óra alatt, amit a társaságukban töltöttem, egy 5-6 perces duettet próbáltak. Bemelegítés és pár korty energiaital után feltűntek a kellékek is a színpadon: egy fekete paraván és egy létra, ami ez esetben nevezhető a harmadik főszereplőnek. Már az elhelyezése sem volt egyszerű, de sikerült közös erővel és nagy műgonddal a megfelelő pozícióba és szögbe állítani. Annak ellenére, hogy egyértelmű volt számomra, hogy már egy kész mozdulatsor van a táncosok fejében, azt láttam, hogy folyamatosan változott, színesedett és bővült a koreográfia. A jelenet az elejétől a végéig már-már a teljes improvizáció és spontaneitás érzését kelti a nézőben. Mégis az első mozdulattól az utolsóig, minden lépés százszori ismétlés után éri el végső formáját. A táncosok a létrán ülve, az alatt, azon csüngve, állva vagy éppenséggel a körül mozognak. A létra, mint szimbólum, középpont, és mint tökéletes kellék szolgál. A koreográfia végig a diszharmónia harmóniáját, az oda-vissza együttesét sugallja. Egy-egy a laikus szemében elvesző mozdulat tökéletesítése közben hangzott el Balázs szájából, hogy az a lényeg, hogy minden mozdulatban meglegyen az ok-okozatiság. Mivel ritkán működik valami rögtön úgy, ahogy azt megálmodták, néha a táncosoknak is meg kellett állniuk, újragondolni, átvariálni a folyamatokat. Megtudtam magától Tücsöktől, hogy ő az a táncos, aki öt perc alatt megtanul egy hatvan perces koreográfiát, de ez sehogy sem akar a fejében összeállni. Ritkán fordult elő, hogy nem ment volna gördülékenyen a munka, de ha mégis elakadtak, precízen, gyorsan és pillanatok alatt kitaláltak valami nagyon frappáns és nagyon odaillő karmozdulatot, lépést vagy egy egyszerű áthajlást. Balázs tette azt a megjegyzést egy ilyen esetben, ami szerintem nagyon jól megragadta az előadás lényegét, hogy nagyon egyszerű és mégis remekül működik. Sokszori ismétlés és időközbeni videóra rögzítés után, amikor már az abszolút maximalista táncosok fejében is egységgé érett a jelenet, végre felcsendült a zene és ment minden magától. Mindezek után sem kell azt hinni, hogy a koncentrálás és a hatékony munka mellett nem fért bele pár perc nevetés, élcelődés. Összeszokottságukat tükrözi, hogy bármikor elhangzott egy-egy poén vagy következett pár percnyi paródia, együtt és egymáson nevettek, mintha mi sem lenne természetesebb. Még Tücsök is szívből jövő nevetéssel nyugtázta, amikor nagy lendülettel, egy forgásból sikerült bezuhannia a létra alá. Nagyon rendben is van ez így, hisz félnapnyi, fárasztó munka után egy jó ízű nevetés egy plusz adag energiát adhat a nap további részére és nem mellesleg ezek a vidám pillanatok csak erősítik a csapat összetartó erejét.

Egy szó, mint száz, kíváncsian várom a szerda este 19 órakor kezdődő előadásukat!

Molnár Krisztina


További információ az előadásról  itt.

2010. 04. 06.

5. week, The Once and The Future King - The Sword in the Stone

This week started with improvising the scene when they turn into fish. So far it has probably been the most difficult and challenging part for the actors and the most amusing for me. It was fascinating to see how they adapted to different situations and experienced the animal’s world from their point of view. First Matt and Mike tried to improvise by themselves how to act as a fish, then the choreographer – Krisztián Gergye – came up with some ideas about fish-like-behavior.
Then some other thoughts occurred such as using Debussy’s Sea; blowing bubbles or holding a stick with a carton paper with bubbles and waves have drawn on it…

Then we started to discuss the customs and the stage decoration related to the whole play. The main idea is that all the elements of the stage decoration are suspended from the ceiling; then at certain moments they go down to the stage. There was an idea that we may not hide the technical solution behind the stage. It means that two people are standing back on the stage make the decoration move when necessary. This way the audience become the part of the trick.

Since the actors have to change characters and consequently their costumes within seconds, those should be simple but unambiguous. For this reason the best solution would be to use just caps or any hadcovers instead of a whole costume. When one actor plays two different characters at a time, we could use two-side-hadcovers. This way while turning into a different character they only have to turn from one side to another.

At last we got the Theater for rehearsing instead of the small rehearsal room we got used to… So making use of the lot of space the actors improvised the whole play with the help of the plot list. It took about 40 minutes to complete. By this they became more or less aware with the plot of the whole story so now – I guess – there will be much easier to go deeper into the details of the certain parts.


Annamaria Kaptay


2010. 03. 29.

3. week, The Once and The Future King - The Sword in the Stone

3. week. The guys started the improvisations of the first scene. The point was to create a conversation only by attiring certain key words of the scene. Of course, they had to be aware what the sentences should be, but only some main words had to be said loudly. The actors imagined the settings but the conversation did not have to be direct. It was coming from nowhere, they got lost, they got less and less concentrated, more and more drunk and sometimes even fell asleep during talking… It is all set in the 6th century but they use modern references which makes the whole scene more comic. I would say the central topic of the scene is life from the two drunk middle-aged men’s point of view.

2010. március 24.

Hóden titka próbanapló 2. rész

Fejes Veronika

Beszélgettem Ádámmal (Tompa Ádám - a Hóden titka c. darab rendezője) próba után, ezt egyvelegben, saját magam által mondatosítva adom tovább (mert Ádám szerint ő ezeket „elmakogta”):

A történet Yossarian útját örökíti meg. Központi téma a szabadság milyensége/megfoghatósága; az ember szabadsága és mindezzel szemben a világ szabadsága. A teremtett embernek fel kellene ismernie, hogy ő maga is csupán anyag, mint bármi a környezetében. Áll a fizikális testből és a lélekből, tároló edény tulajdonképpen a porhüvely, melybe bele lett préselve az értelem [ez a saját hozzáfűzni valóm].

Senki nem tekinthető felsőbbrendűnek, ezt kellene felismerni, ez a megfejtése a titoknak. A konklúzió az, hogy az ember nem egyfajta szentség, hanem egy profán csoda. (Érdekes volt, amit Ádám mondott, egy mesterétől hallotta ő is, hogy egyszer végig kellene nézni a fizikális testet és elgondolkozni azon, milyen humorosan vagyunk felépítve. Értve ez alatt a ’formákat’, amik például az arcunkat borítják: orr, száj, fülforma. –ez már filozófiai mélységeket felvető gondolat az ember szentségét illetve profánságát vitatandóan.)

Ádám nem akar semmit szájba rágni, nem akar tanítani, csak próbál egy szemléletet bemutatni.

Azt mondta, Hóden titka az ember egyszerű anyag létében rejlik. Kérdés és válasz ott lesz a színpadon.

A regényt pacifistának tartják, a rendező inkább humanistának, mivel pont arra próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy figyeljünk egymásra. Túlságosan önzőek lettünk, mindenki csak magára figyel, látszatvilágot teremtünk magunk körül és mindent csak felszínesen közelítünk meg. A társdalomra egyre inkább jellemző a befelé zárás. Ádám szerint mindenkinek meg kellene vívnia a maga harcát, hogy saját magát legyőzhesse, és ez által túllépve az önzőségén felismerje a másik ember baját/harcát, és segítse. A másik emberre, a külvilágra való figyelem a legfontosabb. Viszont itt az ellentmondás, ez a harc nem történik meg, ennek a hiánya is benne van a darabban. A darab is kicsiben mutatja be ezt, egy mikor-világ, a támaszponton, ahol Yossarian játssza a főszerepet, szintén nem bízik az emberekben, közben folyton figyel és kíváncsi a körülötte levőkre.

Infók az előadásról:

http://www.merlinszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=535%3Ahoden-titka-j-h&catid=1%3Afoldal&Itemid=1




2010. március 22.

Hóden titka próbanapló 1. rész

Hirtelen pillanatbenyomások, mikor belép az ember egy színházi zárt világba, a próbára akkor, amikor már csak napok vannak vissza a bemutatóig.
A próbateremben félkész díszlet, kellékek zacskóban, fekete fólia, aminek majd meglesz a maga többfunkciós szerepe. Vasszerkezet felépítve, ami messziről nekem úgy tűnt, mintha bambuszból lett volna, mikor közelről megnéztem, akkor derült ki, hogy a vizuális érzékcsalódás.


4 jelenetet is elpróbáltak, az idő iszonyatosan gyorsan telt. Kezdés szövegmondással, utána színpadi akció, komoly szertornamutatványokat láthattam, komoly fizikális igénybevétele a testnek és közben hibátlan és érthető szövegmondás, néhol súgó igényeltetik, de ez még belefér. A rendező fergeteges, szinte az összes szerepet kívülről mondja. A már gördülékenyen haladó jeleneteket nem állította meg Ádám instrukciókkal, hagyta lemenni egészben és utána megbeszélték, mit kellene másképpen. Aztán megy újra az egész, némelyik jelentet letisztázzák többször is.


A komoly alkotómunka mellett a pillanatnyi megállásokban nagyszerűen szórakozom, mikor az egymással összeszokott szereplők humoros helyzeteket produkálnak. Szóval kacagó-próba volt. Ha az előadást nézzük, majd az is ilyen helyzetet fog teremteni, rengeteg a humor a Hóden titkában, de a látottak mélyén nincs igazi őszinte nevetésre való ok.

Fejes Veronika


15. 03. 2010.

The Once and The Future King - The Sword in the Stone

The second rehearsal week has gone. To get more involved into the atmosphere of the Arthurian legends, we watched the Disney cartoon called The Sword in the Stone and the well-known Monty Python’s Holy Grail.

The aim is nor to create the stage version of the cartoon, neither the next Monty Python adaptation. Instead, in the process of the rehearsals, the fusion of the improvisation and the script will hopefully produce the final version of the play.The base plot is given: the story about an eleven-year-old bastard who has finally become the king. Anyway, what we have to do at the moment is to concentrate on the beginning: the work with the first chapter is starting on Thursday...

Annamaria Kaptay