Utánajártunk az állandó Fair Trade-bolttal egy időpontban nyíló mozambiki kiállításnak

(Ingyenesen látogatható február 24. és április 22. között.)


A karácsonykor már sikeresen bemutatkozott Fair Trade-bolt újra megnyit a MERLiNben, most ráadásul állandó jelleggel. A kizsákmányolás-mentes folyamatban készült termékek között ismét találhatunk ugandai papírgyöngyöket, indiai kézműves tárgyakat, UNICEF-termékeket, illetve csemegézhetünk a FT kávék, csokik és a Fruit of care nevű magyar társadalmi vállalkozás kézműves design alkotásai közül is. A vásár megnyitása kapcsán egy mozambiki batikművészek munkáiból válogató kiállítás is várja az érdeklődőket.


A mozambiki alkotók és a Fair Trade kapcsolata az Európai Unió olaszországi „Közös Világunk” találkozóján kezdődött, ahol a Youth in Action projekt keretében a világ összes pontjáról érkeztek a résztvevők. A nemzetközi szerveződés elsődleges célja a különböző kultúrájú emberek közelebb hozása egymáshoz a bizalom és a tolerancia növelésével, a kulturális eltérések tudatosításával. A MERLiNben most először ismerkedhetünk meg közelebbről az eredeti afrikai batikképek válogatásával.


A batikolt képekről Dohnal Adát, a szerdán nyitó kiállítás egyik szervezőjét kérdeztem:


A fiatal művészek a „DHLAMBO” Mozambiki Batik Művészek Egyesületének tagjai. A több afrikai államban is neves művészeti csoportosulás Maputoban, Mozambik fővárosában alakult meg 11 évvel ezelőtt. A tagok célja az afrikai kultúra hagyományainak és művészetének terjesztése Afrikában, Európában és a világ más pontjain. Emellett a mozambiki főváros hátrányos helyzetű gyermekeinek tehetségfejlesztését is támogatják. A másfél éve indult projektet saját képeik – többnyire magyarországi - eladásából finanszírozzák.


A tehetséges fiatalokat tömörítő egyesület neve DHLAMBO, ami shangane nyelven annyit tesz: a nap shangane egén. Innen kapta a kiállítás is a címét. Az alkotók művészneveket (JANU, NGALA, CHICO, MAKA, TINGAS, HAMBRO, DINO, JAMISSE) használnak, ezek vannak szignóként feltüntetve a kóddal nyilvántartott batikolt képeken.


Az egyesület művészei együtt dolgoznak, az alkotás folyamata nem különül el olyan szigorúan, mint az európai individuálisabb kultúrában. Közösségi művészetük leginkább egy jól működő céhhez hasonlítható, nem ritka, hogy belenyúlnak a másik munkájába és az egyikük által elkezdett képet más valaki fejezi be.


A kiállítás tematikájáról és céljairól Gassama-Szabó Bernadett, művészettörténész mesélt:


Az egyesület művészeinek válogatott művei mellett a földszinten Mozambik földrajzi és történeti bemutatásával és a batik festmények készítésének 12 lépcsőfokával is megismerkedhetnek az érdeklődők. Ezen kívül ki lesz alakítva egy vegyes rész is, amely az állatokról készített képeket mutatja be.
A kiállítás célja két teljesen más kultúra között kiépíteni egy hidat, az afrikai művészet bemutatásával láttatni és elfogadtatni az országok közötti különbségeket.


A képeket nézve az ember valóban rádöbben arra, hogy mennyire különbözik a két kontinens lakóinak élete, hétköznapjai. A művek hiába mutatnak be egyszerű afrikai mindennapokat, egy európai ember szemével nézve olyanok, akár egy ismeretlen világ különleges pillanatai.


A kiállítás megnyitójára február 24-én (szerdán) 17 órától kerül sor a MERLiN Színházban.
A képek április 22-éig tekinthetőek meg, és meg is vásárolhatóak az állandó Fair Trade boltban. Az árak iránt érdeklődni lehet a helyszínen, valamint e-mailen keresztül itt: ada.dohnal@gmail.com


(Ha valakit érdekelne bővebben a Youth in Action program, esetleg saját projektet valósítana meg hasonlóan, hazánkban a Mobilitásnál lehet érdeklődni: http://www.mobilitas.hu/ )


Hajdú Eszter

Beindulnak a budapesti színházak

Érdekes szövegre bukkantunk ma reggel. A Népszabadság Online-on Szemere Katalin cikkét olvashatjátok a színházak, azon belül is kifejezetten néhány fővárosi intézmény – így a MERLiN Színház – interaktivitásáról. Interaktivitás alatt értik, hogy mennyire aktívak blogok, internetes közösségi portálokon való részvétel, interjúk, videófelvételek tekintetében. Facebook profil, SMS értesítő, színészek beszámolói, miegymás – érdemes belepillantani a cikkbe.


Remélhetőleg a MERLiN Színház interaktivitásával elégedettek vagytok. Az építő jellegű ötleteket szeretettel várjuk. :)


Itt elérhető a cikk: http://nol.hu/kult/20100223-rad_csiripel_a_szinhaz

IMPRODRON „TÍZTŐLPRÓBAHÉTTŐLELŐADÁS” 2.

Ahogy ígértük, néhány további fotó a pénteki Spidronos nyilvános próbáról. A minimál díszletben történelmi alakok elevenedtek meg általuk…


A fotókat Kaptay Annamária készítette. A MERLiN Színház Facebook csoportjának oldalán további képeket is találhatott az Improdronról és sok minden másról.

IMPRODRON „TÍZTŐLPRÓBAHÉTTŐLELŐADÁS”

Ma reggel tíztől a Spidronműhely tagjai birtokba vették a MERLiN Színház Próbatermét. Ők és a véletlenszerűen betérő látogatók ma este hétig elkészülnek egy darabbal. Mindössze egy napja van a csapatnak - Tompa Ádám vezetésével -, hogy egy komplett estet láthasson a közönség...
Az itt látható képek a délután kettő körüli állapotot mutatják, ilyen kellékeket gyűjtöttek össze az esti előadáshoz. Hamarosan jelentkezünk a próbáról készült fotókkal!
(Melyeket Kaptay Annamária készít!)

Kurázsi Mama – próba

A kaposvári Teátristák a FIESTA 2005 Caracas nemzetközi színházi fesztivált is megjárták már, ahol elnyerték a Fiatal előadók különdíját. Szerdán és csütörtökön a Kamarateremben játszottak, ahol egész napos kimerítő próbákat tartottak. Hajdú Eszter a sötét teremben elkapott néhány vörös fényben úszó mozdulatot.

Csehov.zip kicsomagolása - Interjú Lábodi Ádámmal

A Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatóinak vizsgaelőadásán zavarban voltam, mint az, aki először láthatott Csehov darabot. Elvesztem a jelenetek és a szereplők sűrűjében. Sokáig kerestem az egységet teremtő vezérfonalat, majd rájöttem, hogy ez nem szükséges ahhoz, hogy élvezzem az előadást. Hiszen a színészhallgatók hűen ábrázolták Csehov drámáinak hangulatát és konfliktusait. Lábodi Ádám természetességével fogott meg. Ugyanazzal a természetességgel játszotta Csebutikint és Gajevet, mint ahogy itt ül velem szemben és válaszol az első kérdésemre:


Mit jelent számodra a Kaposvári Egyetem színész hallgatójának lenni?


Jó érzés. Bár a felvételi során a Színház- és Filmművészeti Egyetemet jelöltem meg az első helyen, de ugyanakkor vágytam arra, hogy elszakadjak Budapesttől, hogy a magam ura lehessek.


Van valami szembetűnő különbség a Kaposvári Egyetem és a SZFE között?

Biztos, hogy van, ami abból is adódhat, hogy Kaposvár egy nagyon pici város (összesen van két kocsma), ezáltal sokkal jobban össze vagyunk zárva a társainkkal, az alsóbb és felsőbb évfolyamokkal. Magamról tudom, hogy ha én Pestre járnék főiskolára, akkor a régi gimnazista barátaimmal és edzőtársaimmal sokkal inkább tartanám a kapcsolatot. Itt viszont, tényleg csak az osztálytársaim vannak, akik az ország különböző pontjairól érkeztek. A felvételik során pedig azt vettem észre, hogy teljesen más karakterű emberek járnak a két egyetemre. Ha összekevernénk a diákokat ugyanarról az évfolyamról és egymás mellé állítanánk, akkor arcról el lehetne dönteni, hogy ki kaposvári és ki pesti. De, hogy ez miért van így? Azt nem tudom.


A vizsgaelőadásotok címe: Csehov.zip, azaz Csehov drámáinak tömörített formában való előadása. Akkor kezdjük el „kicsomagolni”. Először is miért éppen Csehov lett a kiválasztott?


Nálunk úgy működik a rendszer, hogy minden évben van három trimeszter, melyet mindig más tanár tart. Elsősorban az osztályfőnökünk, Mohácsi János dönti el, hogy épp hol tartunk, illetve, hogy mivel kellene foglalkoznunk. Most Csehov következett.


A cím számomra tartalmaz egyfajta társadalomkritikát, hogy nincs időnk a kultúrára ezért tömörített dózisokban adagoljuk be magunknak.

A darab elsődleges célja nem társadalomkritika volt, hanem az, hogy az adott négy drámából egy előadást hozzunk létre. Először az volt a terv, hogy a Sirály első, a Ványa bácsi második, a Három nővér harmadik és a Cseresznyéskert negyedik felvonását csináljuk meg egy az egyben. Így egy három órás, és nem is biztos, hogy olyan érdekes előadást kaptunk volna. Hiszen annak ellenére, hogy a drámák és a felvonások közt van egyfajta kapcsolat és a szereplők nem sokban különböznek egymástól, nem lehetett volna ehhez annyira átfogó dramaturgiát találni, hogy az meg is állja a helyét. Viszont amíg négy héten át elemeztünk és próbáltunk, addig az egész felvonásokat gyakoroltuk. A lányok például egy az egyben megcsinálták Szonja és Jelena öt oldalas jelenetét. De rájöttünk, hogy a jelenetek túl hosszúak és talán azt is lehet mondani, hogy unalmasak, ha nincsenek még olyan profin eljátszva vagy nem illeszkednek szervesen az előadás szerkezetébe. Aztán Anger Zsoltnak támadt egy olyan átfogó gondolata, amit végül két hét alatt megrendezett. A kiindulópont az volt, hogy tök mindegy, hogy ki és honnan jön be, vagy hogy hány mondatot mond el abból a jelenetből, mert ő pontosan tudja, hogy az mit is jelent a négy hetes elemzésnek köszönhetően.


De nem biztos, hogy ezt a nézők is tudják.

Persze, de nem is kell. Nem az volt a célunk, hogy a néző pontosan tudja, hogy épp Ványa bácsi vagy Jelena Andrejevna beszél, hanem az, hogy igaz emberi pillanatokat jelenítsünk meg. Itt mindenki ugyanúgy szerelmes, bánatos, igazságtalanságot érez magával szemben, alkoholista, vagy baja van a feleségével, a családjával. Ezáltal mindegy, hogy kit hogyan hívnak. És mivel többségében 20-23 évesek vagyunk, felesleges is lenne a 60 éves Csebutikinnal vagy a 40 év körüli Ványa bácsival küszködnünk, hiszen ezek a mondatok ugyanúgy meg tudnak elevenedni a mi szánkban is, ha mögé gondoljuk a saját problémáinkat.


A színpadon feltűnik Raszkolnyikov a Bűn és bűnhődésből és Voland a Mester és Margaritából. Hogy kerülnek ők egy Csehov darabba?

Szerintem ezek mind beleillenek az előadásba, illetve segítik a jelenetek összekapcsolását. Dosztojevszkij művében és Csehov drámáiban ugyanolyan embereket láthatunk. Egyedül a Mester és Margarita és Aladin lámpása voltak azok, melyek ezen kívül esetek, de ugyanakkor ezek üde színfoltját képezték az egész előadásnak. Emellett nagyon jónak tartom, hogy Voland a darab elején elmondja, hogy a lámpást csak a legtisztább lélek érintheti, hiszen a lelkek puszta meztelensége nagyon sok jelenetben megtalálható. Ez a lámpa-motívum pedig végigköveti az előadást és mi is ezt keressük.


A darab folyamán különböző szerepekbe bújtok. Mennyire nehéz ezáltal azonosulni egy bizonyos karakterrel?


Amikor összetöröm az órát, vagy iszom, akkor nem Csebutikint játszom, hanem magamat próbálom. Az előadásunkban az óraösszetörés a drámával ellentétben nem a 3. felvonásban, hanem Szoljonij és Tuzenbach csipkelődése és Szoljonij távozása utána történik, ezáltal ezt nem is tudom úgy odakötni ehhez a jelenethez. Ezenfelül Csebutikinnal ellentétben én szánt szándékkal töröm össze az órát. Leegyszerűsítve ilyenkor arra gondolok, hogy ideges vagyok. A hosszabb jeleneteknél viszont az ember jobban megpróbálja magát a szerepet eljátszani, vagy megfogni a karaktert. De a tanáraink is mindig azt mondják nekünk, hogy ne kamuzzunk, hanem azt játsszuk el, amit nekünk jelent. Így szerintem nem annyira nehéz, hogy egyszer Kuligin vagyok, máskor Ványa. Be kell menni a színpadra és a leírt szöveget elmondani úgy, hogy az igaz legyen.

Hogyan fogadták a darabot?

A rendező tanárainknak szinte kivétel nélkül tetszett. Amikor a kaposvári közönségnek ingyen játsszuk, azt be szokta mondani a rádió, s emiatt jönnek is sokan idegenek, a különböző karokról is átjönnek és általában tetszik nekik. Szerintem itt Pesten a MERLiNben is nagyon jól fogadta a közönség. Ezt az is mutatja, hogy a második előadásunkon be kellett tenni két sor plusz széket, de még így is voltak, akik a nézőtér szélén álltak. Emellett a nézők mindig a jó helyen nevettek, és a végén pedig hatalmas tapsot kaptunk tőlük. Ezért nagyon nagy öröm itt játszani.

A márciusi előadásotok előtt a MERLiN Színház tervezi, hogy levetíti a Menedék c. kisfilmet, melyben Lovas Rozival együtt szerepeltek. Mesélj erről egy kicsit.

Ez egy négynapos nyári forgatás volt Paks környékén. A filmben Váncsa Gábor osztálytársunk is játszik, aki úgyszintén készített egy filmet a nyáron, melynek forgatása során megismerkedett Gergőékkel ( Kövi Gergő és Babai István – szerk.), a Menedék rendezőivel. Mikor Gergőék szereplőket kerestek a filmjükhöz, akkor Gábor minket ajánlott Rozival. Réti Barnabás, a film másik szereplője pedig már rég el volt döntve.

Miről szól a film?


Úgy szoktuk megnevezni, hogy posztapokaliptikus kamaradráma. A közeljövőben játszódik, van egy gyógyszer, amiről elterjesztik, hogy mindenre jó a fejfájástól kezdve az abortuszig. Az egész Földön mindenki használja, viszont pár év múlva kiderül, hogy a mellékhatása halált okoz, s ezáltal szinte az egész Föld kipusztul. Akik életben maradnak, azok két részre oszlanak: az egyik fele próbál túlélni, a másik pedig egy félkatonai szervezet, akik a világban fosztogatnak. Ők is túlélni akarnak, csak erőszakosabban. S ebből különböző problémák adódnak.

Ez az első film, amiben szerepeltél?

Nem, az első filmem a 9 és fél randi volt, amiben Vega pincért játszottam, ami abszolút statisztaszerep volt. A második film, a Made in Hungaria, amiben Surát, a szaxofonos fiút alakítottam, és idén is forgattam a Szinglik éjszakájában két napot.

Mennyiben volt más filmben játszani, mint a színpadon?

Teljesen más világ, de nagyon szép. A színpadi játék egyszeri és megismételhetetlen, abban a két- három órában kell megcsinálni az egészet. Egy filmre pedig van 30 nap, egy jelenetet pedig addig veszünk fel, ameddig nem lesz jó és ez biztonságot ad.

Melyik világ tetszik jobban?

Nem hiszem, hogy Magyarországon a színészek válogathatnának ebben a témában. Szerintem, aki filmben játszik sokat, annak is élete a színpad. Igazából ez az, ami rendszeres tud lenni, hiszen filmet maximum kétszer forgat az ember nyáron, amikor nincs színház. Meg a filmekbe is úgy gondolom, hogy a jó színészeket hívják. Persze szerencse is kell hozzá, el kell járni castingokra. De ebben még nincs nagy tapasztalatom.

Miben láthatunk még itt a MERLiNben?

Jelenleg az operett vizsgánkban, a Csárdásmiskában. De márciusban lesz még egy Cseh Tamás estünk és Henry Fielding Tom Jones című művét is bemutatjuk. Az év végén pedig valamit Mohával fogunk készíteni, ami valószínűleg Shakespeare lesz.

Készítette: Antal Klaudia

Egy prágai japán bábművész a MERLiN Színházban

A MERLiN Színház esetében sohasem lepődünk meg egy kis kulturális keveredésen. (Legalábbis én nem szoktam és szerintem a rendszeresen idelátogatók sem.) Értem ezalatt, hogy nem lepődünk meg, ha külföldiek bóklásznak az előadások előtt az épületben, ha angol nyelvű szöveget találunk a programban, és azon sem, ha néha a külföldi színészek megszólalnak magyarul.

Történetesen egy olyan – évek óta Csehországban élő – japán bábművészről „mesélnék”, aki nemrég megfordult a MERLiN-ben is, mintegy 25 ország után… Igen homályos elképzeléseim vannak arról, hogy milyen lehet egy „átlagos” japán férfi, ám ebbe a képbe Noriyuki Sawa kevéssé illik bele, akit egy kacagós és mókázós előadóként ismertem meg a színpadon. A Tündérmesék c. bábelőadásával mindenféle korosztály figyelmét sikerült lekötnie: néha egy-egy gyerek felelgetett magyar mondataira, máskor meg inkább a felnőttek nevettek mutatványain. A közel egy órás előadás alatt sajátkészítésű bábjait ki-be fordította, így újabb és újabb alakokat öltöttek. Hol a három kismalac, hol a kis hableány, hol Piroska története elevenedett meg a nézők szeme előtt, korántsem a megszokott formában. A vicces és szokatlan jelzőkön kívül viszont még a magával ragadó, szép jelzőket is használnám estjére, mindezeknek pedig egy olyan arányú keveredése jellemzi, ami egy „átlag” európait figyelmét könnyedén leköti.

A Kultúra.hu-n olvasható cikk egyenesen a „Tündéri mesélő” címet kapta. „A rövidke epizódok és a végig középpontban lévő ceremóniamester teátrális gesztusai leginkább egy bűvészműsorra emlékeztetnek: a kisebb-nagyobb bábok a cilinderből előbukkanó kellékekként újabb és újabb "trükkök", mesevillanások eszközéül szolgálnak.” – olvashatjuk a bábművészről. (A teljes cikk megtekinthető itt: http://kultura.hu/main.php?folderID=952&articleID=296450&ctag=articlelist&iid=1)

Rövid videónk Nori Sawa előadásáról:

Nos, ha valaki egy kis „nemzetközi érzésre” vágyik Budapest szívében, akkor javaslom az idén útjára indult English Mondays & Wednesdays sorozatot, melynek keretében minden hétfőn és szerdán angol nyelvű előadásokkal várja a MERLiN Színház a közönséget. Az előadások után pedig koncertek, filmklub és játékok. Lehet tehát egyszerre angoltudást tesztelni és jól szórakozni. De érdemes a program többi részét is átböngészni, hiszen számos táncos és nemzetközi produkciókra bukkanhattok.

További információk:

http://www.merlinszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=frontpage&Itemid=1

Kudron Anna