Délelőtt 10.59. perc, a találkozás előtti utolsó pillanat. Két nappal ezelőtt láttam a Vérnász főpróbáján, melyben az Anya szerepét öltötte magára, de még hogy! Ölni tudott volna a fiáért. Tekintetéből gyöngédség és harag áradt, ami miatt egyszerre lett úrrá rajtam a biztonság és a félelem érzete. Vajon most mit fogok érezni? De nincs időm ezen tovább gondolkodni, mert már itt is van és mosolyogva fog velem kezet Tóth Ildikó. Azt hiszem nincs mitől félnem. Kezdhetjük.
Egyik interjúdban azt nyilatkoztad, hogy ha megkapsz egy szerepet, elolvasol egy anyagot, akkor arról egy nagyon erős benyomásod alakul ki. Lorca Vérnász c. műve kapcsán mi volt az első benyomásod?
Az az igazság, hogy ennél a darabnál más egy kicsit a helyzet, mert már találkoztam vele korábban. 1996-ban az Új Színházban, amikor még Székely Gábor volt az igazgató, Novák Eszter is megrendezte ezt az előadást, melyben Csomós Mari volt az Anya, én pedig a Mennyasszony. Vannak darabok, melyek kicsit elkopnak és vannak, melyek nagyon erősen megmaradnak az ember emlékezetében. Erre a műre az utóbbi vonatkozik, valószínűleg azért, mert van egy szürreális, versben megírt rész, amely magával ragadó. Még a prózai rész is költészetté válik azáltal, hogy nagyon szűkszavúan és sűrítetten vázolja fel a helyzeteket. Olyan mondatok jönnek ki az emberek száján, melyek nem mindennaposak. Ez nekem rettenetesen tetszik. És nem lehet elfelejteni azt a földrajzi és társadalmi közeget, melyben ezek a darabok megszülettek. A küszködést a földdel, az éghajlattal, egy erősen szabályozott társadalmi renddel. Ez a szabályozott társadalmi rend a mai világunkra is jellemző, csak más formában. Hiszen ha mindenki megvizsgálja az életét, talál olyan szabályt, ami alól szeretne kibújni, vagy amihez nagyon keményen kell alkalmazkodnia, hogy egy adott közösségnek a tagja maradjon.
Milyen érzés ugyanazt a darabot egy másik szemszögből eljátszani?
Amikor az ember elkezd foglalkozni egy szereppel, soha nem feledkezik meg magáról az anyagról. Hogy milyen gondolatokon keresztül jutunk el egy karakter megformálásáig, az sosem kiragadható a darab egészéből. Tehát egy színésznek tudnia kell, hogy a darab egészéhez képest a szerepének milyen gondolatot kell vinnie, milyen irányvonalat kell mutatnia. Amikor az ember egy darab mozgatórugóin elmélkedik, akkor tulajdonképpen minden szerep kapcsán gondolkodik. Hiszen ezek a mozgatórugók majd hogy nem ugyanazok, csak természetesen más-más színt képvisel ebből például a Mennyasszony vagy az Anya.
Melyik szerepet élvezted jobban?
Nagyon nehéz ezt eldönteni. Az összes szerep csodálatosan van megírva. A Mennyasszony és az Anya két nagyon karakán, nagyon szuggesztív személyiség. A kikérés pillanatában két nagy kvalitású ember találkozik, amit a csendekkel próbáltunk kihangsúlyozni.
Melyik karakter jelentett nagyobb kihívást?
1996-ban, amikor a Mennyasszony szerepét játszottam, én még nagyon fiatal voltam. Akkor fejezetem be épp 6 éve a Főiskolát. Sokkal kevesebbet tudtam mindenről, ezért ilyen szempontból nagyobb kihívást jelentett a Mennyasszony szerepe. Fiatal színészként az egyik legnehezebb feladat biztonsággal és tudatosan képviselni azt, hogy a gondolatnak mekkora teremtőereje van. Az a fontos, hogy az ember megfelelő idegállapottal a gondolatot magát képviselni tudja. Ha a színész ott áll a színpadon és nem csinál semmit, csak innen (homlokára mutat) megy a gondolat és az idegállapot, akkor az az egyik legerősebb dolog a világon. A tapasztalataim sokat segítettek az Anya megformálásában, ami talán még nehezebb szövetű, mint a Mennyasszony szerepe.
Tudtál meríteni a valódi anya szerepedből?
Annyit mindenképpen, hogy van egy valóságos, konkrét viszonyom egy gyerekkel, aki ugyan még csak 6 éves, de ugyanúgy végig járjuk azokat a táncokat, amikben azt tanuljuk, hogy ő hogy tud engem becsűrni-csavarni egy érzelembe és abból én mikor, és hogy szállhatok ki anélkül, hogy a szeretetemmel megfojtanám. A darabban az Anya nem tud túllépni életének két drámáján és szeretetével szinte megfojtja legkisebb gyermekét. Viszont nagyon fontos, hogy az első jelenetben kiderüljön, hogy az elképesztő összeszedettség és keménység mellett, micsoda gyöngédség és szenvedélyes szerelem lakozik az Anyában a fia iránt.
Ha már a szenvedélyességnél tartunk, mennyire áll közel hozzád a spanyol temperamentum?
Az angol hidegvér, a spanyol szenvedély, a magyar sírva vígadás izgalmas dolgok. Közhelyesnek tűnnek ezek a megfogalmazások, de ugyanakkor nem véletlenül jöttek létre. Az emberben mindenféle tulajdonság megtalálható, de vannak meghatározó, domináns jellemvonások, amik miatt ő inkább ilyenebb. Amikor megkapunk egy szerepet és az adott jellem csak csírájában van bennünk, akkor az a dolgunk, hogy azt minél jobban kibontsuk.
Az Anya nem tud megbocsátani a Félix családnak, amiért azok megölték a férjét és a legidősebb fiát. Te mennyire vagy megbocsátó?
Azt hiszem én megbocsátó típus vagyok. Egy pici időnek el kell telnie, de nem hordozom sokáig magamban fullánkként a haragot. Sok múlik azon, hogy az ember gyerekkorában hogyan tanulja meg ezeket a dolgokat, milyen társadalmi és természeti környezetben nő fel, milyen kultúrát szív magába és később mivel találkozik - ez nagyon meghatározó tud lenni. Amikor az ember egy zárt közösségben nő fel és nem kap másmilyen mintát, csak azt, amibe beleszületett, akkor azok a szabályok és törvényszerűségek sokkal merevebben benne tudnak ragadni a személyiségében úgy, hogy talán még észre sem veszi.
A drámában az Anya hisz az öröklődő bűnben. Szerinted „vérünkben” hordozzuk a sorsunk, vagy mindenki maga alakítja az életét?
Amikor az ember az életében igazán sűrített, drámai helyzetbe kerül és választania kell két vagy több lehetőség közül, akkor tulajdonképpen maguk a választásaink mutatják meg, hogy milyenek is vagyunk. Tehát az, hogy egy helyzetben mit választunk, vagy milyen helyzetbe lépünk bele mind jellemez minket. Mondhatni azt, hogy a választásaink a sorsunk maga.
A Rokonok c. film kapcsán azt mondtad, hogy minden színészt meghatározza az arca abban, hogy milyen szerepet kap. Felmerül az a kérdés, hogy akkor egy színésznek mennyi esélye van a választásra?
A színészek nem szeretik ezt. A legtöbb színész azt szereti, ha mindenféle szerepet eljátszhat és ez jó is, hiszen egy idő után beletokosodik az ember egy szerepkörbe. Akkor tud ez jól működni, ha van egy társulat, melyben az ember mindenféle feladatokkal megterhelődik, személyiségének ellentmondóval is, hiszen abból is születhet izgalmas, érdekes dolog. De persze egy adott darabnál a társulatban lévő emberek közül nyilván az fogja kapni a szerepet, aki azt a sorsot, azt a bizonyos karaktert a legjobban tudja képviselni. Főleg a filmnél nagyon meghatározó tud lenni az, hogy az ember anélkül, hogy bármit tenne vagy mondana, mit sugall a puszta jelenlétével.
Lorca darabjaiban fontos szerepet játszanak a népdalok. Egy színész feladatát segíti vagy nehezíti az, hogy olykor népdalokon keresztül kell jelentést sugallni?
A zenei világ Novák Eszter előadásában is nagyon fontos volt. A darab tele van sirató, ringató és gyerek dalokkal. Ha megnézzük az altató dalok szövegeit, akkor az ember elképed, hogy milyen rémületes drámaiság van bennük. A gyerekek pedig csecsemőkoruk óta ezt szívják magukba. Spanyolországban ez a szinte kiabálós, kicsit kántálós éneklésmód nagyon jellemző, ami gondolom elválaszthatatlan a földrajzi közegtől. Iszonyú harcok folynak annak érdekében, hogy bármit is kicsikarjanak abból a nagyon öreg, száraz földből. Pont az újszínházi előadás előtt jártam Spanyolországban és saját szememmel is láthattam azt a küzdelmet, ahogy a meredek lejtőkön próbálnak olajfaligeteket létrehozni. Ez a harc nagyon meghatározza az emberek gondolkodásmódját.
Mi volt a különbség a mostani és a Novák Eszteres zenei világ között?
Eszter sokkal többet merített a magyar népzenéből és a spanyol népzenei motívumokból. A mostani előadás zenéje sokkal inkább az, amit mi gondolunk a spanyol zenéről, hogy annak milyennek kell lennie. A felismerhető alapvonásokra építkezik, amire azt mondjuk, hogy ez igazán spanyolos.
Ebben a feldolgozásban a Halál az eredeti műtől eltérően jelenik meg. A darab elején szemben ül az Anyával, részt vesz az esküvőn, majd az egyik koszorúslány képét ölti. Mi ennek a jelentése?
Az eredeti darabban a szöktetés után Lorca versben ír. Bár a végén visszatér prózára, de az is valójában maga a költészet. Hiba lenne ezt a darabot realisztikusan játszani. Miért ne ülhetne a Halál a közönség soraiban, mikor jelen van az Anya életében, és amitől az Anya annyira nem tud elszakadni?!
Szerinted miért fontos eljátszani most a Vérnászt? Mi lehet az aktualitása a darabnak?
Amikor az ember előkeres egy darabot, annak nem szükséges előfeltétele az, hogy vér aktuális legyen. Nem értek egyet azokkal az elgondolásokkal, melyek azt állítják, hogy a színháznak azzal kell foglalkoznia, ami átszövi a mindennapjainkat. Egész életre szóló tanúságok keresése, megtárgyalása is lehet cél, hogy az ember tudjon jól dönteni a különböző élethelyzetekben, hogy tudjon a hibáiból tanulni és képes legyen tovább lépni. Ez az élet egyik lényege. S ez a színház egyik legfontosabb feladata is: a gondolkodtatás.
Készítette: Antal Klaudia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése