Vérnász: Duende, balkáni dallamok, berácsozott ablakok.- Interjú Kálóczi Orsolyával.

Ugyanúgy ragyog a szeme, ha a társulatáról mesél, mint amikor Lorca iránti szeretetéről, vagy a spanyol nők tartásáról beszél. Ugyanez a tűz világít benne akkor is, amikor a Menyasszonyt játssza: érzéseit visszafojtva is lángol. Szerepe szerint hiába próbál kitörni a bezártságból, végül mégis visszakerül a rácsos ablakok mögé. Kétlem, hogy Kálóczi Orsolyával meg lehetne ezt tenni. Az interjú során szerzett első benyomásom alapján sem az életben nem tűrné a korlátozást, sem színészként a beskatulyázást. Szívesen megkérdezném, olyan lendületesen táncol-e flamencót is, ahogyan játszik, de hát ez nem tartozik szorosan a témához. Mindegy, van még pár kérdés a tarsolyomban.


Hogy jött az ötlet, hogy ezt a darabot vigyétek színpadra?


A darabot nem a társulat, hanem a rendező, Rusznyák Gábor választotta, akit én már régebbről ismerek, hiszen a főiskolán tanított három évig. Hogy miért választotta ezt a darabot, arról annyit tudok mondani, hogy már a főiskolán is emlegette, hogy egyszer meg szeretné csinálni. Akkor persze még álmomban sem gondoltam, hogy ehhez a társulathoz fogok tartozni és benne lehetek ebben.


Milyen a Honvéd Színház társulata tagjának lenni?


Nagyon jó. Már három éve a társulat tagja vagyok, nagyon szeretem ezeket az embereket. Sajnos egy kicsit keveset játszunk, de ez nem a társulaton múlik. Ami biztos, hogy a kollégák, akikkel együtt dolgozom, mind jó és igaz emberek. Igazából akkor tudom jól érezni magam egy társulatban, egy társaságban, hogyha egyenesek a viszonyok, őszinték a kapcsolatok: nyíltak a szeretetek is, a gyűlöletek is. Nincsen szurkálás a másik háta mögött, ha vitázunk – hiszen természetesen vannak konfliktusok-, nyíltan elmondjuk a véleményünket.


Akkor gondolom a próbafolyamat is jó hangulatban telt.


Nos, meg kellett szakítani egyszer a próbafolyamatot, mert úgy volt, hogy nincsen pénz befejezni a darabot. Ez azért kicsit rányomta a bélyegét a próbafolyamatra. Végül aztán összejött, azt hiszem, ez a lényeg.


Hogyan közelítetted meg a Menyasszony szerepét? Mennyiben jelentett kihívást?


Minden szerep nagy kihívás, nekem ez főleg. Lorcából írtam a szakdolgozatomat a kaposvári színművészetin, úgyhogy eléggé benne voltam a Lorca-témában, ami szerepet játszott abban, hogy mit gondolok ennek a szerepnek a megformálásáról. Én kicsit mást gondoltam erről a Menyasszonyról, mint amit a rendező elképzelt, de a végén csak dűlőre jutottunk és elhittem, amit ő mond. Fontos, hogy az ember megbízzon a rendezőben, és én megbíztam benne.


Milyen ezt a szerepet játszani?


Jó, nagyon jó. Egyrészt mert Lorca darab, Lorca pedig a szívem csücske. Másrészt pedig a karakter összetettsége miatt. A Menyasszonyt pont azért jó játszani, mert kívülről van egy fegyelmezett, szikár, nagyon egyenes derekú nő, most ezt idézőjelben is mondom meg konkrétan is; a lelkében, belül meg dúlnak a harcok. Csak a Leonardóval való szerelmében jönnek elő belőle ezek az impulzusok, az érzelmek: ezt a megeresztést, kiengedést nem könnyű megcsinálni, és ezért is borzasztóan izgalmas. Nagyon közel áll hozzám ez a szerep, a lényemhez is, meg az életemhez is.


Miért szereted Lorcát?


Az egész lényét nagyon szeretem. Sokat olvastam róla, illetve a különböző írásait, tanulmányait is. Egy rettenetesen jó színházcsináló ember volt. Van ez a tanulmánya, a Duende, ami gyakorlatilag minden művészetre vonatkoztatható. Az a lényege, hogy az embernek mindig belülről kell valamit előhoznia. A Duende - így fogalmaz Lorca- egy sötét dolog, ami a föld mélyéből jön, a talpból fölfelé, egy nagyon belső, zsigeri dolog. Szerintem ez a darab is akkor működik jól, hogyha egyrészt ösztönösek a figurák, belülről jövők. Másrészt pedig stilizáltak is, ahogyan az előadásban megvalósulnak.


A szerepek tehát stilizáltak, emellett viszont nagyon élők és belülről kell megformálni őket. Ennek a kettőnek a határán egyensúlyozni nem volt nehéz?


Dehogynem. Viszont hihetetlenül sokat tud segíteni, amikor az ember belenéz a partnere szemébe és érzi a rezdüléseit. Én nagyon tudok menni a partnerekkel. Ildikó (Tóth Ildikó, színésznő) például rettenetesen segítőkész. Sokat lehet tőle tanulni, abból, ahogyan hozzányúl egy szerephez. A partnerre hangolódás a lényeg: mivel a másik is pengeélen táncol, magával tud húzni engem is. Nagyon erős hatással vagyunk egymásra.


A darabban a Menyasszony és Leonardo szökése okozza a tragédiát. A Menyasszony esze felett, ami azt parancsolja neki, hogy menjen férjhez, mert a közösség ezt várja tőle, győz a szíve. Te el tudod képzelni, hogy az érzéseid ennyire uralkodjanak rajtad? Inkább az ész, vagy a szív embere vagy?


Inkább a szív embere vagyok, hiszen nagyon nehéz az érzelmeket agyból megoldani. Nyilván az embernek mindig eszénél kell lenni, és végig kell gondolnia, hogy az adott szituációnak mi a hozadéka, de az érzelmek ellen nem lehet küzdeni. Bizonyos helyzetekben kordában lehet tartani őket, de egy idő után nem szabad ellenük menni, mert akkor az ember egyszerűen nem él. Persze csak akkor szabad mindebbe belemenni, hogyha a másik fél is ugyanúgy lángol (nevet). A szerelem gyakorlatilag mindig egy szerencsés találkozás, a Menyasszony és a Leonardo között is. Bármennyire tragikus a végkifejlet, végül is újra egymásra találtak a szerelmesek.


Még akkor is szerencsés dolog volt újra egymásra találniuk, ha a Menyasszony a szerelme miatt végül teljesen egyedül maradt?


Igen, egyedül maradt, de az Anya tragédiája ennél sokkal nagyobb, hiszen ő az egyetlen megmaradt fiát vesztette el. A Menyasszonynak azért még ott van az apja. Ez egy nagyon kemény helyzet, amit valahogy föl kell dolgozni, bár szörnyen nehéz, főleg Spanyolországban, ahol tényleg rázárulnak az emberekre a kapuk. A főiskolán csináltuk a Bernarda Alba háza című darabot, ott is ez a nők sorsa, befalazzák, bezárják őket. Spanyolországban a mai napig megvannak az építészetben a stukkós, berácsozott ablakok.


Mit gondolsz, mit tett hozzá a lírai részek megzenésítése a darabhoz? Számodra mit jelentett?


Pagonyi András írta a darab zenéjét, Gábor pedig folyamatosan ellenőrizte, ahogy készült. Ami nekem nagyon tetszik, hogy szerintem kicsit balkáni lett a zene, nem tipikusan a spanyolos, flamencós vonalat képviseli. Szerintem ez az ősi, balkáni dallam a mi fülünkhöz sokkal közelebb áll. A végén, a siratásnál pedig mintha egy Bach fúgát hallana az ember. András nagyon ráérzett a darab hangulatára, a zene mozgása teljesen lineárisan követi a darab mozgását. Sokat ad hozzá az előadáshoz, jól rá lehet hangolódni a zenékre lelkileg, és ha ráérez az ember, akár könnyíteni tud a darabra való ráhangolódáson is.


A zene tehát nem teljesen a spanyol zenei világot képviseli. A spanyol temperamentumot próbáltad belevinni a játékodba, vagy ennek sem volt akkora jelentősége?


Nem vagyok spanyol, nem oda születtem, de imádom Spanyolországot. A spanyol virtust valójában lehetetlen ábrázolni, hiszen nem abban a társadalomban nőttünk föl, nem abban a légkörben élünk, ott egészen más a habitusa az embereknek. Volt szerencsém kint lenni Spanyolországban, egészen elképesztőek ott a nők. Hihetetlen tartásuk van, nagyon nők és nagyon tudják ezt magukról. Nehéz megfogalmazni, hogy mi is pontosan a spanyol virtus, talán egy belső tartásnak mondanám. Mindenestre próbáltunk a Duende, a szenvedély felé törekedni, amennyire lehetett.


Van valamilyen különösen kellemes élményed a darabbal kapcsolatban? Esetleg valamilyen vicces story?


Vicces történet van. Az egyik kedvenc jelenetemet, a lánykérést próbálni kibírhatatlan volt, lehetetlenség. Amint leültünk a székre, végeláthatatlan röhögésorkán tört ki belőlünk, nagyon nehéz volt fegyelmezni magunkat. Nem tudom megfogalmazni ennek a lélektanát, eleve csak belegondolni, hogy ez a szituáció adott esetben valóban megtörténhet, vicces. Hihetetlenül jól van megírva ez a jelenet, Gábor pedig jól kihozta a darab humorát. Fontos, hogy a nagy dráma mellett mindig ott legyen a humor. Muszáj ellenpontozni, meg kell teremteni a két pólust, különben egysíkú lesz a játék.


Milyen a darab fogadtatása? Le tudjátok egyáltalán mérni? Hiszen a darab olyan keretbe van foglalva, hogy a közönségnek nincs lehetősége tapsolni.


Nagyon jól lehet érezni a közönség rezdüléseit. Én különösen jól szoktam érezni, hiszen kint ülök, ki vagyok zárva a színpadot alkotó körből. Amikor mennek el mellettem az emberek, abszolút le tudom mérni a reakcióikat. Előfordult már olyan, hogy megálltak, nem akartak kimenni, 15 percig engedtük ki őket. Általában jó a fogadtatása, az embernek megvannak a maga kis beépített emberei, barátai, akiket később megkérdez. Általánosságban a világát nagyon szeretik a darabnak, a hangulata nagyon megragadja, megérinti az embereket.


Van valamilyen szerep, amit mindenképp szeretnél egyszer eljátszani?


A Vágy villamosából Blanche. Színészileg óriási kihívás, nyilván még nem is tartok ott, hiszen az egy idősebb nőre van írva. Ő is egy szélsőséges nő, engem általában a szélsőségek nagyon vonzanak. A másik szerepálmom egyébként a Menyasszony volt, Lorca miatt is. A főiskolán az egyik vizsgadarabunk volt a Bernarda Alba háza, aztán kijutottam Spanyolországba, és eldöntöttem, hogy Lorcából írom a szakdolgozatomat. Utána idejöttem a Honvédba és kiderült, hogy itt is lesz egy Lorca darab. Tehát egy nagyon érdekes ív kezd kialakulni az életemben, remélem, lesz még közöm Lorcához.


Készítette: Bánhidi Dóra