Tücsök, Balázs és Gábor az alatt a két óra alatt, amit a társaságukban töltöttem, egy 5-6 perces duettet próbáltak. Bemelegítés és pár korty energiaital után feltűntek a kellékek is a színpadon: egy fekete paraván és egy létra, ami ez esetben nevezhető a harmadik főszereplőnek. Már az elhelyezése sem volt egyszerű, de sikerült közös erővel és nagy műgonddal a megfelelő pozícióba és szögbe állítani. Annak ellenére, hogy egyértelmű volt számomra, hogy már egy kész mozdulatsor van a táncosok fejében, azt láttam, hogy folyamatosan változott, színesedett és bővült a koreográfia. A jelenet az elejétől a végéig már-már a teljes improvizáció és spontaneitás érzését kelti a nézőben. Mégis az első mozdulattól az utolsóig, minden lépés százszori ismétlés után éri el végső formáját. A táncosok a létrán ülve, az alatt, azon csüngve, állva vagy éppenséggel a körül mozognak. A létra, mint szimbólum, középpont, és mint tökéletes kellék szolgál. A koreográfia végig a diszharmónia harmóniáját, az oda-vissza együttesét sugallja. Egy-egy a laikus szemében elvesző mozdulat tökéletesítése közben hangzott el Balázs szájából, hogy az a lényeg, hogy minden mozdulatban meglegyen az ok-okozatiság. Mivel ritkán működik valami rögtön úgy, ahogy azt megálmodták, néha a táncosoknak is meg kellett állniuk, újragondolni, átvariálni a folyamatokat. Megtudtam magától Tücsöktől, hogy ő az a táncos, aki öt perc alatt megtanul egy hatvan perces koreográfiát, de ez sehogy sem akar a fejében összeállni. Ritkán fordult elő, hogy nem ment volna gördülékenyen a munka, de ha mégis elakadtak, precízen, gyorsan és pillanatok alatt kitaláltak valami nagyon frappáns és nagyon odaillő karmozdulatot, lépést vagy egy egyszerű áthajlást. Balázs tette azt a megjegyzést egy ilyen esetben, ami szerintem nagyon jól megragadta az előadás lényegét, hogy nagyon egyszerű és mégis remekül működik. Sokszori ismétlés és időközbeni videóra rögzítés után, amikor már az abszolút maximalista táncosok fejében is egységgé érett a jelenet, végre felcsendült a zene és ment minden magától. Mindezek után sem kell azt hinni, hogy a koncentrálás és a hatékony munka mellett nem fért bele pár perc nevetés, élcelődés. Összeszokottságukat tükrözi, hogy bármikor elhangzott egy-egy poén vagy következett pár percnyi paródia, együtt és egymáson nevettek, mintha mi sem lenne természetesebb. Még Tücsök is szívből jövő nevetéssel nyugtázta, amikor nagy lendülettel, egy forgásból sikerült bezuhannia a létra alá. Nagyon rendben is van ez így, hisz félnapnyi, fárasztó munka után egy jó ízű nevetés egy plusz adag energiát adhat a nap további részére és nem mellesleg ezek a vidám pillanatok csak erősítik a csapat összetartó erejét.
Egy szó, mint száz, kíváncsian várom a szerda este 19 órakor kezdődő előadásukat!
Molnár Krisztina
További információ az előadásról itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése