„Sophie Western belőlem lett” - Interjú Lovas Rozival -

Sophie Western igazi tinédzser. Vidám naiv lány, aki toporzékolni kezd, ha ellentmondanak neki. Szeret táncolni, énekelni, teáról és nagy házról álmodozni és nem utolsó sorban „lovagolni”. Két dolog van, ami nélkül nem tudna élni: Tom Jones és a muff.  Lovas Rozit, harmadéves színészhallgatót kérdeztem a színművészetiről, a Henry Fielding: Tom Jones c. előadásról és persze szerepéről, Sophie Westernről.

Egyenes út vezetett a Kaposvári Egyetemre?



Nekem nem annyira. Az érettségi után jelentkeztem, de mivel nem vettek fel, ezért az ELTE BTK filmelmélet és olasz szakára jártam. Sokáig magamnak sem mertem bevallani, hogy színészettel szeretnék foglalkozni, aztán jött egy kattanás, jelentkeztem és felvettek. Azóta pedig csak a színház létezik számomra.

A színművészeti képzést egy teljesen más, kicsit misztikus világnak képzelem el. Mennyiben tér el például az ELTE bölcsészkarától?

Egészen más a kettő. Míg a bölcsészkaron te választod ki az óráidat és akkor jársz előadásokra, amikor akarsz, addig a Színműn szabott az órarend és a megjelenés is kötelező.

Legtöbbször reggel 8-tól vagy 9-től egészen éjfélig benn vagyunk az egyetemen. Délelőttönként vannak mozgás, elméleti és egyéni órák, délutánonként pedig a mesterség órák. Nálunk a tanév trimeszterekből áll, ami azt jelenti, hogy 3 nagy vizsgát kell tennünk, ami általában egy előadást jelent. Az adott trimeszterben mindig van egy vezető tanár vagy rendező, aki délután 3-6 között foglalkozik velünk, majd utána próbálunk. A rendezőtől és a témától függ, hogy vele együtt kísérletezünk vagy külön. Ha külön, akkor másnap jön és megnézi, hogy mit próbáltunk.

Hogyan dől el, hogy ki melyik szerepet játssza egy adott darabban?

Nekünk elég furcsa sorrendben jöttek a feladatok, illetve az, hogy kivel kellett együtt dolgoznunk.  Már a legelején Szép Ernő egyfelvonásosokat csináltunk Babarczy Lászlóval, ami maga volt a mélyvíz, hiszen alig próbáltunk előtte helyzetgyakorlatokat és kisebb jeleneteket. Tőle nagyon komoly fegyelmet tanultunk és azt hiszem valami lényegit értetett meg velünk a színházcsinálásból. Nála kívánságlistát lehetett írni a szerepekről, persze a végén nem ez döntött, hanem a véleménye. Később, mikor csak jeleneteket adtunk elő kiválaszthattad, hogy mit és kivel szeretnél csinálni. A lényeg az volt, hogy minél több feladat készüljön el, hogy a rendező tudjon miből választani a vizsgára. A daraboknál pedig jó esetben az dönt, hogy kinek éppen milyen szerepre van szüksége, vagy, hogy a feladatmennyiségek egyenlően legyenek elosztva.

Az is a tanterv része, hogy a Merlin Színházban szerepeltek?

Eddig eléggé zárt vizsgarendszerünk volt, szinte nem vittük sehova a darabjainkat. Idén ez megváltozott köszönhetően annak is, hogy NKA-s pályázatot nyert az egyetem, ami meghatározza, hogy hány előadást kell produkálnunk a Merlinben és Kaposváron. Emellett voltunk Kecskeméten a színművészetisek találkozóján és a POSZT-ra is tervezzük, hogy megyünk. De teljesen más úgy előadni a vizsgadarabjainkat, hogy a nézők nem vizsgákra, hanem előadásokra ülnek be. Ez nekünk új élmény, hiszen korábban zárt mikroklímában alkottunk, az előadások inkább tanítójellegűek voltak és a tanárainkon kívül más nem alkotott kritikát. Talán itt volt az ideje, hogy kimozduljunk Kaposvárról és más nézőközönséggel is találkozzunk.

Legújabb darabjaitok itt a Merlinben Henry Fielding Tom Jones c. műve és a Cseh Tamás koncert, melyeket egy este adtok elő. Eléggé fárasztó lehet.

Nagyon jó az előadások sorrendje, mert bár a Tom Jones-ban elfáradok, a koncerten viszont fel tudok oldódni a zenélésben. Így egyáltalán nem olyan megerőltető ez az este.

A nagy klasszikusok közül miért épp a Tom Jones lett kiválasztva?

Eredetileg Lázár Katival dolgoztunk volna együtt, aki 25 évvel ezelőtt szerepelt a Gazdag Gyula által megrendezett előadásban Kaposváron. Konkrétan a szövegkönyv is, amiből dolgoztunk, ennek az előadásnak volt a szövege. A Lázár Katival való együttműködés jelentett volna egyfajta különleges kapcsolatot a két előadás között. De mivel betegsége miatt visszamondta, így Felhőfi Kiss László vezetésével magunknak kellett megtalálni az okot, hogy miért is kellene ezzel a művel foglalkoznunk, ami eleinte kissé nehezen ment.

Az előadásotok a burleszk műfaját idézte meg a kiélezett helyzetkomikumokkal, a hősök esetlen viselkedéseivel és a zongorakísérettel.

Igen, a darab tele van iróniával és szarkazmussal. Eleve a dialógusok sem túl mélyrehatóak, hogy azokat mély, lélektani realizmussal kelljen ábrázolni. A dalok adottak voltak a korábbi előadásból, de Gábor a zongorista komponált még ilyen Benny Hill-es, burleszkes aláfestő dallamokat az egyes jelenetekhez. Mondhatni, hogy az egész előadás, olyan, mintha egy rajzfilm volna.

A regényben Tom Jones nem nevezhető igazi hősnek, hiszen jelleme nem fejlődik, nem találja meg igaz énjét és erkölcstelen útra téved. Az előadásban viszont ez nincs kiélezve!

Kérdés is volt sokáig, hogy mennyire kellene kihangsúlyozni Tom Jones viszonyait a nőkkel. A döntésükben az is közrejátszott, hogy az elején felmerült az a lehetőség, hogy gyerekelőadást készítünk a regényből. A másik ok, ami miatt elhalványult Tom erkölcstelen élete talán az, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a többi szereplő.

Mennyire áll hozzád közel Sophie szerepe?

Korábban sokkal eltérőbb szerepeket játszottam, például a Csehov.zip-ben Olgát. Ezért is volt jó, hogy most megkaptam Sophie hisztis, naiv szerepét. Az elején a rendezőnek sem volt konkrét koncepciója arról, hogy milyennek is kellene lennie ennek a lánynak. A próbák során viszont megtaláltam benne azt, ami én vagyok és végül én alakítottam olyanná, amilyen lett. Tehát közel áll hozzám, hisz belőlem lett.

Készítette: Antal Klaudia