Sokan kíváncsiak lettek arra, hogy mi lesz abból, ha Uray Péter Shakespeare klasszikus szerelmi történetét és a mozgásszínházat összetalálkoztatja. Az eredmény pedig tánccal, mozdulatokkal, gesztusokkal, indulatokkal, érzelmekkel telerakott produkcióvá vált. A tragédia minden egyes lényegi momentumát végig táncolták, a zene és mozgások kapcsolata még inkább rásegített arra, hogy kifejezzék a szerepekben zajló érzelmeket.
A jelmezek nőkön és férfiakon egyaránt öltöny, tán a hovatartozás és összetartozás végett van, akin szürke, akin csíkos, akin fekete. Kalap is kerül, sőt a keretbe foglalás végett hófehér gúnyos vigyorba ágyazott maszkok vannak a szereplőkön a történet elején, és a végén is, mikor a két szerelmest visszahívják maguk közé, miután megmutatták a tragédiába torkolló szerelmi történetet.
A helyszín Verona, kevés, de annál hangsúlyosabb elem a díszlet, a padló vörös, ami különös fényt vet az öt darab fémketrecre. Ezeknek a piros ketreceknek a mozgatásával változnak a helyszínek.
A két fiatal történetének bemutatása a fizikai színház elemeinek a segítségével nagyon hatásosra sikerült, nem volt szükség szavakra, kifejezőek voltak a gesztusok és az érzelmek is egyértelműen láthatóvá váltak annak függvényében, hogy mennyivel volt több vagy kevesebb indulat egy mozdulatban.
A közönség hosszas tapssal igyekezett megmutatni a „vendégeknek”, hogy tökéletes látvány-élményt kaptak.
Fejes Veronika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése