„Sophie Western belőlem lett” - Interjú Lovas Rozival -

Sophie Western igazi tinédzser. Vidám naiv lány, aki toporzékolni kezd, ha ellentmondanak neki. Szeret táncolni, énekelni, teáról és nagy házról álmodozni és nem utolsó sorban „lovagolni”. Két dolog van, ami nélkül nem tudna élni: Tom Jones és a muff.  Lovas Rozit, harmadéves színészhallgatót kérdeztem a színművészetiről, a Henry Fielding: Tom Jones c. előadásról és persze szerepéről, Sophie Westernről.

Egyenes út vezetett a Kaposvári Egyetemre?



Nekem nem annyira. Az érettségi után jelentkeztem, de mivel nem vettek fel, ezért az ELTE BTK filmelmélet és olasz szakára jártam. Sokáig magamnak sem mertem bevallani, hogy színészettel szeretnék foglalkozni, aztán jött egy kattanás, jelentkeztem és felvettek. Azóta pedig csak a színház létezik számomra.

A színművészeti képzést egy teljesen más, kicsit misztikus világnak képzelem el. Mennyiben tér el például az ELTE bölcsészkarától?

Egészen más a kettő. Míg a bölcsészkaron te választod ki az óráidat és akkor jársz előadásokra, amikor akarsz, addig a Színműn szabott az órarend és a megjelenés is kötelező.

Legtöbbször reggel 8-tól vagy 9-től egészen éjfélig benn vagyunk az egyetemen. Délelőttönként vannak mozgás, elméleti és egyéni órák, délutánonként pedig a mesterség órák. Nálunk a tanév trimeszterekből áll, ami azt jelenti, hogy 3 nagy vizsgát kell tennünk, ami általában egy előadást jelent. Az adott trimeszterben mindig van egy vezető tanár vagy rendező, aki délután 3-6 között foglalkozik velünk, majd utána próbálunk. A rendezőtől és a témától függ, hogy vele együtt kísérletezünk vagy külön. Ha külön, akkor másnap jön és megnézi, hogy mit próbáltunk.

Hogyan dől el, hogy ki melyik szerepet játssza egy adott darabban?

Nekünk elég furcsa sorrendben jöttek a feladatok, illetve az, hogy kivel kellett együtt dolgoznunk.  Már a legelején Szép Ernő egyfelvonásosokat csináltunk Babarczy Lászlóval, ami maga volt a mélyvíz, hiszen alig próbáltunk előtte helyzetgyakorlatokat és kisebb jeleneteket. Tőle nagyon komoly fegyelmet tanultunk és azt hiszem valami lényegit értetett meg velünk a színházcsinálásból. Nála kívánságlistát lehetett írni a szerepekről, persze a végén nem ez döntött, hanem a véleménye. Később, mikor csak jeleneteket adtunk elő kiválaszthattad, hogy mit és kivel szeretnél csinálni. A lényeg az volt, hogy minél több feladat készüljön el, hogy a rendező tudjon miből választani a vizsgára. A daraboknál pedig jó esetben az dönt, hogy kinek éppen milyen szerepre van szüksége, vagy, hogy a feladatmennyiségek egyenlően legyenek elosztva.

Az is a tanterv része, hogy a Merlin Színházban szerepeltek?

Eddig eléggé zárt vizsgarendszerünk volt, szinte nem vittük sehova a darabjainkat. Idén ez megváltozott köszönhetően annak is, hogy NKA-s pályázatot nyert az egyetem, ami meghatározza, hogy hány előadást kell produkálnunk a Merlinben és Kaposváron. Emellett voltunk Kecskeméten a színművészetisek találkozóján és a POSZT-ra is tervezzük, hogy megyünk. De teljesen más úgy előadni a vizsgadarabjainkat, hogy a nézők nem vizsgákra, hanem előadásokra ülnek be. Ez nekünk új élmény, hiszen korábban zárt mikroklímában alkottunk, az előadások inkább tanítójellegűek voltak és a tanárainkon kívül más nem alkotott kritikát. Talán itt volt az ideje, hogy kimozduljunk Kaposvárról és más nézőközönséggel is találkozzunk.

Legújabb darabjaitok itt a Merlinben Henry Fielding Tom Jones c. műve és a Cseh Tamás koncert, melyeket egy este adtok elő. Eléggé fárasztó lehet.

Nagyon jó az előadások sorrendje, mert bár a Tom Jones-ban elfáradok, a koncerten viszont fel tudok oldódni a zenélésben. Így egyáltalán nem olyan megerőltető ez az este.

A nagy klasszikusok közül miért épp a Tom Jones lett kiválasztva?

Eredetileg Lázár Katival dolgoztunk volna együtt, aki 25 évvel ezelőtt szerepelt a Gazdag Gyula által megrendezett előadásban Kaposváron. Konkrétan a szövegkönyv is, amiből dolgoztunk, ennek az előadásnak volt a szövege. A Lázár Katival való együttműködés jelentett volna egyfajta különleges kapcsolatot a két előadás között. De mivel betegsége miatt visszamondta, így Felhőfi Kiss László vezetésével magunknak kellett megtalálni az okot, hogy miért is kellene ezzel a művel foglalkoznunk, ami eleinte kissé nehezen ment.

Az előadásotok a burleszk műfaját idézte meg a kiélezett helyzetkomikumokkal, a hősök esetlen viselkedéseivel és a zongorakísérettel.

Igen, a darab tele van iróniával és szarkazmussal. Eleve a dialógusok sem túl mélyrehatóak, hogy azokat mély, lélektani realizmussal kelljen ábrázolni. A dalok adottak voltak a korábbi előadásból, de Gábor a zongorista komponált még ilyen Benny Hill-es, burleszkes aláfestő dallamokat az egyes jelenetekhez. Mondhatni, hogy az egész előadás, olyan, mintha egy rajzfilm volna.

A regényben Tom Jones nem nevezhető igazi hősnek, hiszen jelleme nem fejlődik, nem találja meg igaz énjét és erkölcstelen útra téved. Az előadásban viszont ez nincs kiélezve!

Kérdés is volt sokáig, hogy mennyire kellene kihangsúlyozni Tom Jones viszonyait a nőkkel. A döntésükben az is közrejátszott, hogy az elején felmerült az a lehetőség, hogy gyerekelőadást készítünk a regényből. A másik ok, ami miatt elhalványult Tom erkölcstelen élete talán az, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a többi szereplő.

Mennyire áll hozzád közel Sophie szerepe?

Korábban sokkal eltérőbb szerepeket játszottam, például a Csehov.zip-ben Olgát. Ezért is volt jó, hogy most megkaptam Sophie hisztis, naiv szerepét. Az elején a rendezőnek sem volt konkrét koncepciója arról, hogy milyennek is kellene lennie ennek a lánynak. A próbák során viszont megtaláltam benne azt, ami én vagyok és végül én alakítottam olyanná, amilyen lett. Tehát közel áll hozzám, hisz belőlem lett.

Készítette: Antal Klaudia

Kaposvári szellemidézés

A Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatói nem mindennapi feladatra vállalkoztak: megidézni két nagy szellemet egy este alatt.

Az est első felében Henry Fielding Tom Jones című mesterműve elevenedett meg a színpadon. A történet a szokásos alappilléren, a cselszövés és a véletlen egymásba fonódó láncolatán nyugszik. A szereplők is ismerősek, találkozhatunk itt fiatal szerelmespárral, csúnya és zsémbes nagynénivel, viszályt szító mostohatestvérrel, megcsalt férjjel stb. Még is ezek a szerepek egy egészen új köntösben jelennek meg, köszönhetően magának a műnek és a nagyszerű színészi alakításoknak. Az eredeti mű a fejlődésregényekre, például a Robinson Crusoe-ra kíván ironikusan reflektálni. A középpontba állított hős csak erős jóindulattal nevezhető igazi hősnek, hiszen jelleme nem fejlődik, s emiatt nem találja meg az igaz énjét. Úgy éreztem, hogy ez az előadás nem csak a fejlődésregény műfajának, hanem a darabnak is görbe tükröt állít, s ezáltal a paródia paródiájává vált. Ennek eredménye két óra felhőtlen szórakozás.


Ha ennyi élménnyel nem elégedtünk volna meg, akkor újra beülhettünk a színházterembe a Cseh Tamást-estre. Őszintén bevallom, nem hallgattam Cseh Tamás dalokat addig a pillanatig, míg meg nem jelent a Merlin Színház márciusi műsorfüzete, benne a Cseh Tamás-esttel. Ekkor elkezdtem olvasni a dalszövegeket és hallgatni a dalokat, melyekbe ezen az esten menthetetlenül beleszerettem. A színészhallgatók egészen új és meglepő módon dolgozták fel azokat. A kíséret az egy szál gitár helyett egy komplett zenekar volt. A különböző fúvós, ütős, billentyűs és pengetős hangszereken maguk a színészhallgatók játszottak. Ez az est nem csak elvarázsolt, hanem megértette velem Cseh Tamás jelentőségét, melyet a különböző generációk életében töltött be és tölt be ma is.


(Hamarosan interjúkat is olvashatnak az előadásokkal kapcsolatban!)


Antal Klaudia


Pótlásra még lesz lehetőség, legközelebb április 18-án:


http://www.merlinszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=533%3Ahenry-fielding-tom-jones&catid=1%3Afoldal&Itemid=1 


http://www.merlinszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=534%3Afuest-a-szemben-cseh-tamas-est&catid=1%3Afoldal&Itemid=1


(A Tom Jones főpróba fotóját Rózsavölgyi Dóra készítette.)

Csehov.zip kicsomagolása - Interjú Lábodi Ádámmal

A Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatóinak vizsgaelőadásán zavarban voltam, mint az, aki először láthatott Csehov darabot. Elvesztem a jelenetek és a szereplők sűrűjében. Sokáig kerestem az egységet teremtő vezérfonalat, majd rájöttem, hogy ez nem szükséges ahhoz, hogy élvezzem az előadást. Hiszen a színészhallgatók hűen ábrázolták Csehov drámáinak hangulatát és konfliktusait. Lábodi Ádám természetességével fogott meg. Ugyanazzal a természetességgel játszotta Csebutikint és Gajevet, mint ahogy itt ül velem szemben és válaszol az első kérdésemre:


Mit jelent számodra a Kaposvári Egyetem színész hallgatójának lenni?


Jó érzés. Bár a felvételi során a Színház- és Filmművészeti Egyetemet jelöltem meg az első helyen, de ugyanakkor vágytam arra, hogy elszakadjak Budapesttől, hogy a magam ura lehessek.


Van valami szembetűnő különbség a Kaposvári Egyetem és a SZFE között?

Biztos, hogy van, ami abból is adódhat, hogy Kaposvár egy nagyon pici város (összesen van két kocsma), ezáltal sokkal jobban össze vagyunk zárva a társainkkal, az alsóbb és felsőbb évfolyamokkal. Magamról tudom, hogy ha én Pestre járnék főiskolára, akkor a régi gimnazista barátaimmal és edzőtársaimmal sokkal inkább tartanám a kapcsolatot. Itt viszont, tényleg csak az osztálytársaim vannak, akik az ország különböző pontjairól érkeztek. A felvételik során pedig azt vettem észre, hogy teljesen más karakterű emberek járnak a két egyetemre. Ha összekevernénk a diákokat ugyanarról az évfolyamról és egymás mellé állítanánk, akkor arcról el lehetne dönteni, hogy ki kaposvári és ki pesti. De, hogy ez miért van így? Azt nem tudom.


A vizsgaelőadásotok címe: Csehov.zip, azaz Csehov drámáinak tömörített formában való előadása. Akkor kezdjük el „kicsomagolni”. Először is miért éppen Csehov lett a kiválasztott?


Nálunk úgy működik a rendszer, hogy minden évben van három trimeszter, melyet mindig más tanár tart. Elsősorban az osztályfőnökünk, Mohácsi János dönti el, hogy épp hol tartunk, illetve, hogy mivel kellene foglalkoznunk. Most Csehov következett.


A cím számomra tartalmaz egyfajta társadalomkritikát, hogy nincs időnk a kultúrára ezért tömörített dózisokban adagoljuk be magunknak.

A darab elsődleges célja nem társadalomkritika volt, hanem az, hogy az adott négy drámából egy előadást hozzunk létre. Először az volt a terv, hogy a Sirály első, a Ványa bácsi második, a Három nővér harmadik és a Cseresznyéskert negyedik felvonását csináljuk meg egy az egyben. Így egy három órás, és nem is biztos, hogy olyan érdekes előadást kaptunk volna. Hiszen annak ellenére, hogy a drámák és a felvonások közt van egyfajta kapcsolat és a szereplők nem sokban különböznek egymástól, nem lehetett volna ehhez annyira átfogó dramaturgiát találni, hogy az meg is állja a helyét. Viszont amíg négy héten át elemeztünk és próbáltunk, addig az egész felvonásokat gyakoroltuk. A lányok például egy az egyben megcsinálták Szonja és Jelena öt oldalas jelenetét. De rájöttünk, hogy a jelenetek túl hosszúak és talán azt is lehet mondani, hogy unalmasak, ha nincsenek még olyan profin eljátszva vagy nem illeszkednek szervesen az előadás szerkezetébe. Aztán Anger Zsoltnak támadt egy olyan átfogó gondolata, amit végül két hét alatt megrendezett. A kiindulópont az volt, hogy tök mindegy, hogy ki és honnan jön be, vagy hogy hány mondatot mond el abból a jelenetből, mert ő pontosan tudja, hogy az mit is jelent a négy hetes elemzésnek köszönhetően.


De nem biztos, hogy ezt a nézők is tudják.

Persze, de nem is kell. Nem az volt a célunk, hogy a néző pontosan tudja, hogy épp Ványa bácsi vagy Jelena Andrejevna beszél, hanem az, hogy igaz emberi pillanatokat jelenítsünk meg. Itt mindenki ugyanúgy szerelmes, bánatos, igazságtalanságot érez magával szemben, alkoholista, vagy baja van a feleségével, a családjával. Ezáltal mindegy, hogy kit hogyan hívnak. És mivel többségében 20-23 évesek vagyunk, felesleges is lenne a 60 éves Csebutikinnal vagy a 40 év körüli Ványa bácsival küszködnünk, hiszen ezek a mondatok ugyanúgy meg tudnak elevenedni a mi szánkban is, ha mögé gondoljuk a saját problémáinkat.


A színpadon feltűnik Raszkolnyikov a Bűn és bűnhődésből és Voland a Mester és Margaritából. Hogy kerülnek ők egy Csehov darabba?

Szerintem ezek mind beleillenek az előadásba, illetve segítik a jelenetek összekapcsolását. Dosztojevszkij művében és Csehov drámáiban ugyanolyan embereket láthatunk. Egyedül a Mester és Margarita és Aladin lámpása voltak azok, melyek ezen kívül esetek, de ugyanakkor ezek üde színfoltját képezték az egész előadásnak. Emellett nagyon jónak tartom, hogy Voland a darab elején elmondja, hogy a lámpást csak a legtisztább lélek érintheti, hiszen a lelkek puszta meztelensége nagyon sok jelenetben megtalálható. Ez a lámpa-motívum pedig végigköveti az előadást és mi is ezt keressük.


A darab folyamán különböző szerepekbe bújtok. Mennyire nehéz ezáltal azonosulni egy bizonyos karakterrel?


Amikor összetöröm az órát, vagy iszom, akkor nem Csebutikint játszom, hanem magamat próbálom. Az előadásunkban az óraösszetörés a drámával ellentétben nem a 3. felvonásban, hanem Szoljonij és Tuzenbach csipkelődése és Szoljonij távozása utána történik, ezáltal ezt nem is tudom úgy odakötni ehhez a jelenethez. Ezenfelül Csebutikinnal ellentétben én szánt szándékkal töröm össze az órát. Leegyszerűsítve ilyenkor arra gondolok, hogy ideges vagyok. A hosszabb jeleneteknél viszont az ember jobban megpróbálja magát a szerepet eljátszani, vagy megfogni a karaktert. De a tanáraink is mindig azt mondják nekünk, hogy ne kamuzzunk, hanem azt játsszuk el, amit nekünk jelent. Így szerintem nem annyira nehéz, hogy egyszer Kuligin vagyok, máskor Ványa. Be kell menni a színpadra és a leírt szöveget elmondani úgy, hogy az igaz legyen.

Hogyan fogadták a darabot?

A rendező tanárainknak szinte kivétel nélkül tetszett. Amikor a kaposvári közönségnek ingyen játsszuk, azt be szokta mondani a rádió, s emiatt jönnek is sokan idegenek, a különböző karokról is átjönnek és általában tetszik nekik. Szerintem itt Pesten a MERLiNben is nagyon jól fogadta a közönség. Ezt az is mutatja, hogy a második előadásunkon be kellett tenni két sor plusz széket, de még így is voltak, akik a nézőtér szélén álltak. Emellett a nézők mindig a jó helyen nevettek, és a végén pedig hatalmas tapsot kaptunk tőlük. Ezért nagyon nagy öröm itt játszani.

A márciusi előadásotok előtt a MERLiN Színház tervezi, hogy levetíti a Menedék c. kisfilmet, melyben Lovas Rozival együtt szerepeltek. Mesélj erről egy kicsit.

Ez egy négynapos nyári forgatás volt Paks környékén. A filmben Váncsa Gábor osztálytársunk is játszik, aki úgyszintén készített egy filmet a nyáron, melynek forgatása során megismerkedett Gergőékkel ( Kövi Gergő és Babai István – szerk.), a Menedék rendezőivel. Mikor Gergőék szereplőket kerestek a filmjükhöz, akkor Gábor minket ajánlott Rozival. Réti Barnabás, a film másik szereplője pedig már rég el volt döntve.

Miről szól a film?


Úgy szoktuk megnevezni, hogy posztapokaliptikus kamaradráma. A közeljövőben játszódik, van egy gyógyszer, amiről elterjesztik, hogy mindenre jó a fejfájástól kezdve az abortuszig. Az egész Földön mindenki használja, viszont pár év múlva kiderül, hogy a mellékhatása halált okoz, s ezáltal szinte az egész Föld kipusztul. Akik életben maradnak, azok két részre oszlanak: az egyik fele próbál túlélni, a másik pedig egy félkatonai szervezet, akik a világban fosztogatnak. Ők is túlélni akarnak, csak erőszakosabban. S ebből különböző problémák adódnak.

Ez az első film, amiben szerepeltél?

Nem, az első filmem a 9 és fél randi volt, amiben Vega pincért játszottam, ami abszolút statisztaszerep volt. A második film, a Made in Hungaria, amiben Surát, a szaxofonos fiút alakítottam, és idén is forgattam a Szinglik éjszakájában két napot.

Mennyiben volt más filmben játszani, mint a színpadon?

Teljesen más világ, de nagyon szép. A színpadi játék egyszeri és megismételhetetlen, abban a két- három órában kell megcsinálni az egészet. Egy filmre pedig van 30 nap, egy jelenetet pedig addig veszünk fel, ameddig nem lesz jó és ez biztonságot ad.

Melyik világ tetszik jobban?

Nem hiszem, hogy Magyarországon a színészek válogathatnának ebben a témában. Szerintem, aki filmben játszik sokat, annak is élete a színpad. Igazából ez az, ami rendszeres tud lenni, hiszen filmet maximum kétszer forgat az ember nyáron, amikor nincs színház. Meg a filmekbe is úgy gondolom, hogy a jó színészeket hívják. Persze szerencse is kell hozzá, el kell járni castingokra. De ebben még nincs nagy tapasztalatom.

Miben láthatunk még itt a MERLiNben?

Jelenleg az operett vizsgánkban, a Csárdásmiskában. De márciusban lesz még egy Cseh Tamás estünk és Henry Fielding Tom Jones című művét is bemutatjuk. Az év végén pedig valamit Mohával fogunk készíteni, ami valószínűleg Shakespeare lesz.

Készítette: Antal Klaudia